2010.február 11

2010. február 10.

Nagyi elkísért az eredményért. Nyolckor már a mammográfián voltunk. Nagyon gyorsan behívtak. Beléptem az ajtón, és azt mondták üljek le....
Azt hittem ott elájulok. Elmondta a doktornő, hogy rosszindulatú a daganat, és hogy a nyirokcsomóban is van áttét. Mindent leszervezett nekem, MR-t, onkológiai szakvizsgálatot.
De előtte még egy biopsziát szeretne venni, ami miatt kéne ennem pár falatot, ha nem ettem, vagy legalább egy cukros kávét igyak. Kiküldtek kis időre a váróba, majd megittam a cukros lötyit. Kb.20 perc mulva visszahivtak és megcsinálták a biopsziát, előtte Lidocainnal elérzéstelenítették. Ez már durva volt, egy nagy csattanás éles fájdalom mindez 3x. Nyomókötést tettek rá, hiszen három mintát vettek, kettőt 1 cm, egyet pedig 2 cm mélyről.
Utána még fél órát kint kellett várnom, hogy "megfigyeljenek".
Persze folytak a könnyeim, mindenki hivogatott közben, és persze már beszámoltam a közeli ismerősöknek sirva mi történt velem. Mindenki megdöbbent, mert erre senki nem számított.
Utána hazamentünk és próbáltam elfoglalni magam. Persze rávetettem magam a netre és még jobban felidegesítettem magam. Utána megpróbáltam elintézni amit aznapra terveztem, délutánra egész megnyugodtam és próbáltam nézni a jó oldalát is a dolgoknak, már amennyire lehet ennek a dolognak. Még szerencse, hogy megtartottam a betegségbiztositásomat, ami ilyen esetben kiemelten fizet, és legalább anyagilag nem lehetetlenülök el, ha nem tudok 100%-osan dolgozni.
Rájöttem mennyi pénzt megspórolok a hajfestésen, a borotváláson:))
Csak pozitivan!:))

2010.február 9.

Áron lebetegedett kicsit, elvittem a doktornénihez, Viki is eljött velünk. Utána az egész napot együtt töltöttük, már rég volt ilyen, igy nagyon jól elterelődött a figyelmem. Kávézgattunk sétálgattunk, ruhákat nézegettünk, ennyi. Szép nap volt:))

2010.február 8.

Nagyon rossz a kedvem és ideges vagyok, még a hétfői képzés is idegesit, amit máskor nagyon szoktam élvezni. Hazafelé a kocsiban rámtör egy sírásos roham, félek a szerdától. Pedig amúgy nem gondolok mindig erre, de néha csak be-bevillan a közelgő vizsgálati eredménytől való félelem.

2010.február 2.

Ma mentem a mammográfiára. Jó sokat kellett várni, mert nagyon sok a vizsgálandó beteg. Nagy nehezen behivtak és elvégezték a mammográfiát. Előtte kézzel is megtapintotta az asszisztensnő. A hiedelmekkel ellentétben ez nem fájdalmas, inkább kényelmetlen. Még szerencse, hogy viszonylag nagy a mellem, ha kicsi lenne nem is tudom, hogy tuszkolták volna be két lemez közé:))
Kiküldtek az öltözőbe. Majd újra behívtak a még egy mammográfiára, mivel nagyítást kért a doktornő. Eközben már folytak a könnyeim, nem bírtam megállni, annyira rossz érzésem volt. Az asszisztensnő nyugtatgatott, hogy nem lesz semmi baj..
Újra kiküldtek, majd kb. 10 perc várakozás után, behívtak az ultrahang vizsgálóba, ahol már a doktornő volt bent. Ultrahanggal is megvizsgálta a melleim. A csomó nagysága 2 cm (azért érzem tojás nagyságúnak mert a környező szövetállomány kinyomja- megkérdeztem) és talált még a hónaljamban is egy gyanús nyirokcsomót. Megkérdezte hozzájárulok e egy tűszúrásos biopsziához - hozzájárultam, nagy ijedtemben persze.
A szúrás nem fájt, nagyon vékony tűvel csinálta. Azt mondta a végén, hogy egy hét mulva lesz eredmény, és akkor mindent megbeszélünk.
Mindenki érdeklődik aki tudja, mit találtam és ez jól esik...

2005.január 25.

Elmentem a sebészetre, ahol a sebész megnézte, és mindenképpen mammográfiát javasolt. Amúgy semmi érdemlegeset nem mondott, se jót, se rosszat, úgyhogy nem izgulok. Február 2-re kaptam időpontot.

2010.január 24.

Kálváriám kezdete...

Röviden összefoglalva: 34 éves párkapcsolatban élő nő, két kisfiú (3 és 5 évesek) anyukája. Pénzügyi tanácsadó.

Ma délután találtam egy csomót a mellemben. Nem is egy kis csomót, hanem egész nagyot, én jómagam tojás nagyságúnak érzékeltem. Igazából úgy vettem észre, hogy nagyon érzékenyek voltak a melleim, gondolván meg fog jönni és testápolóval masszíroztam őket. Lerohantam a Nagyihoz, hogy mi ez, ő mondta, hogy holnap el kell menni a sebészetre és megnézetni mindenképpen.
Különösebben nem vagyok ideges, hiszen azt hallottam eddig, hogy a nagyobb méretű csomók inkább jóindulatúak szoktak lenni.